Az aktivált alumínium-oxid és a molekulaszita adszorpciós tulajdonságai közötti különbségek

Az aktivált alumínium-oxid pórusméret-eloszlása ​​egyenetlen, ezért szelektivitása nem túl jó. Azonban nagyobb a mechanikai szilárdsága, mint a molekulaszita, nagy a fajlagos felülete, és különleges adszorpciós polaritása a víz számára, ezért a napi ipari termelésben használják. Az aktív oxidációt általában szárítószerként használják, és katalizátor hordozóként is használható, hogy a katalizátor ellenálljon a nyomásnak és a magas hőmérsékletnek. Az aktivált alumínium-oxid porózus szerkezete, nagy fajlagos felülete és instabil átmeneti állapota rendkívül aktívvá teszi. Miután az adszorpció telített, felmelegíthető körülbelül 175-315 fokra, hogy eltávolítsa a vizet és feltámadjon. Ezt többször is meg lehet tenni. Amellett, hogy szárítószerként használják, képes elnyelni a kenőolaj gőzét oxigénből, hidrogénből, szén-dioxidból, földgázból stb.
A molekulaszita adszorpciós és elválasztási teljesítménye a pórusok méretétől és a molekulaszita pórustérfogatától függ. A molekulaszita egyenletes póruseloszlású, ezért a molekulaszita sokkal jobb szelektív adszorpciós teljesítményt nyújt, mint az aktivált alumínium-oxid. A molekulaszita adszorpciója egy fizikai változás folyamata. A molekuláris szita adszorpciójának fő oka a molekuláris gravitáció által a szilárd felületen generált "felületi erő". Amikor a folyadék átfolyik, a folyadékban lévő egyes molekulák szabálytalan mozgás miatt ütköznek a molekulaszita felületével, ami molekulakoncentrációt eredményez a molekulaszita felületén. Csökkentse az ilyen molekulák számát a folyadékban az elválasztás és eltávolítás céljának elérése érdekében. Valójában, laikus kifejezéssel, szó szerint is érthető. Amikor egy molekulaszita gázokkal és folyadékokkal találkozik, a molekulák olyanok, mint egy szita, és a méretük alapján határozzák meg, hogy adszorbeáltak-e.